Mi a Parkinson-kór? – Az alapok és a betegség lefolyása

Mivel április 11-e a Parkinson-kór világnapja, így aktuálisnak tartjuk, hogy kicsit jobban körbejárjuk ezt a betegséget, kezdve onnan, hogy mi is valójában, kiket érinthet, milyen tünetei vannak, hogyan zajlik le és mivel tudjuk szervezetünket támogatni.

MI AZ A PARKINSON-KÓR?

A Parkinson-kór egy krónikus, lassan előrehaladó neurodegeneratív betegség, amely elsősorban az agy mozgásért felelős területeit érinti. A központi idegrendszerben található dopamintermelő idegsejtek fokozatos pusztulása miatt alakul ki. A dopamin pedig egy olyan anyag, amely nélkülözhetetlen a mozgások koordinációjához, az izomtónus szabályozásához és az általános fizikai aktivitásunkhoz. Ahogy a dopaminszint csökken, úgy jelentkeznek az első tünetek – általában észrevétlenül, finoman. Bár a Parkinson-kór alapvetően bármely életkorban előfordulhat, leggyakrabban mégis 60 év felett diagnosztizálják, és a férfiak valamivel gyakrabban érintettek, mint a nők. Ugyanakkor egyre több középkorúnál – akár 40–50 éves korban is – megjelennek a korai jelek. Épp ezért fontos, hogy figyeljünk a saját testünk jelzéseire, különösen, ha a családban már előfordult idegrendszeri megbetegedés.

MIRE FIGYELJÜNK?

A betegség tünetei fokozatosan alakulhatnak ki, és idővel egyre több funkciót érinthetnek. A Parkinson-kór nemcsak a mozgást befolyásolja, hanem a gondolkodást, az alvást, sőt a hangulatot is.

A leggyakoribb tünetek:

• Remegés, amely gyakran nyugalomban jelentkezik, általában a kezeken vagy ujjakon.
• Izommerevség, amikor nehéz a mozdulatindítás vagy fájdalmas izommerevséget tapasztalunk.
• Lelassult mozgás, amikor a mozdulatok lassúvá, nehézkessé válnak.
• Egyensúlyproblémák, amelyek jelentkezhetnek bizonytalan járással vagy gyakoribb elesésekkel.
• Arc mimikájának csökkenése, amikor ún. „maszkszerű” arckifejezést észlelünk.
• Monoton beszéd és halk hang.
• Írás megváltozása, amikor az írás apróbb, összenyomottabb lesz.

Emellett olyan nem-mozgásos tünetek is megjelenhetnek, mint például az:

• alvászavar;
• depresszió, szorongás;
• székrekedés;
• szaglás elvesztése (gyakran ez a legelső jel).

Ezeket a tüneteket gyakran nem kapcsoljuk össze azonnal a Parkinson-kórral – pedig a korai felismerés döntő jelentőségű lehet.

A BETEGSÉG LEFOLYÁSA – MIT JELENT A GYAKORLATBAN?

A Parkinson-kór lefolyása egyénenként nagyon eltérő lehet, így van, akinél évtizedekig enyhe formában jelentkezik, másoknál gyorsabban romlanak a funkciók. A betegség előrehaladtával a mozgásos tünetek mellett egyre inkább érintettek lehetnek a mentális és szociális készségeink is. 

HOGYAN TÁMOGATHATJUK A SZERVEZETÜNKET TERMÉSZETES MÓDON?

A természetes gyógymódok nem helyettesítik a szakorvosi kezelést, de hatékony kiegészítőként támogathatják a szervezetet – különösen a korai szakaszban vagy megelőzés céljából.

• Mozgásterápia: a rendszeres, tudatos mozgás segíthet fenntartani az izomerőt, az egyensúlyt és a mozgáskoordinációt. Javasolt a jóga, a nordic walking vagy a gyógytorna.
• Antioxidánsokban gazdag étrend: a szabad gyökök elleni védekezés fontos az idegsejtek védelmében. Fogyasszunk bátran bogyós gyümölcsöket, zöld leveles zöldségeket, dióféléket vagy kurkumát, zöld teát.
• Omega-3 zsírsavak: elsősorban gyulladáscsökkentő hatásuk lehet, és támogathatják az agyműködést. Figyeljünk arra, hogy elegendő omega-3 zsírsavat juttassunk be szervezetünkbe, amely megtalálható a lenmagban vagy a chia magban vagy a halolajban is.
• Gyógynövényes támogatás: Az ashwaganda segíthet csökkenteni a stresszt, a kurkuma kivonat erős gyulladáscsökkentő hatással bírhat, míg a ginkgo biloba javíthatja az agyi vérkeringést, memóriát.
• B-vitaminok: különösen a B6-, B9-, és B12 vitaminoknak van fontos szerepük az idegrendszer működésében, így érdemes rendszeresen fogyasztani.

Tudatossággal és természetes támogatással is tehetünk magunkért!

A Parkinson-kór ugyan krónikus, de nem reménytelen. A korai felismerés, a rendszeres mozgás, a táplálkozás, a természetes kiegészítők és az életmódváltás mind-mind olyan tényezők, amelyek segíthetnek abban, hogy hosszabb ideig megőrizzük az önállóságunkat és az életminőségünket is. Ne csak másokra figyeljünk, hanem saját magunk jelzéseire is. Egy-egy furcsa mozdulat, egy lassuló lépés, vagy a szaglás romlása mind intő jel lehet. Minél hamarabb cselekszünk, annál több lehetőségünk van arra, hogy jól reagáljunk – természetesen is.

Legyünk tudatosak, és merjünk odafigyelni – a testünk mindig jelez, ha ideje változtatni.